A tegnap esti Markus Schulz bulin közel kétórányi videóanyagot készítettem. Amikor visszanéztem őket, észrevettem, hogy néhány résznél elment a hang. Felhangosítva azokat a részeket feltűnt, hogy valójában csak lehalkultak.
Az Apple az iPhone negyedik verziójában valami belső technikai malőr miatt felcserélte a telefon alján található hangszórót és mikrofont, így a korábban bal oldalon elhelyezkedő hangszóró immáron a jobboldalra került, helyét pedig az eddig jobbra lévő mikrofon vette át.
Mindenki, aki fogott már a kezében iPhone 4-et és videózni is próbált vele, tudja, hogy úgy fogni a telefont jobb kézben — azaz a lehető legkényelmesebb, leginkább videózás-kompatibilis módon —, hogy ne takarjuk le a készülék alsó mikrofonját, gyakorlatilag lehetetlen. Éppen ezért én az összes többi lehetséges módon meg szoktam fogni a telefont, amivel nincs is gond mindaddig, amíg a kezem az alsó mikrofont és a kamerát el nem takarja.
Gondoltam én.
Egészen a mai napig, amíg meg nem találtam ezt az írást. A valóság ugyanis az, hogy erre az ergonómiai problémára Apple-ék már jóval korábban felfigyeltek, ezért a videózáshoz nem is a készülék alján található mikrofont használja az iPhone, hanem a jack csatlakozó melletti, telefonáláskor csak zajszűrésre használt „másodlagos” mikrofont.
Vannak helyzetek, amikor még így, többéves Apple felhasználóként is rájövők, néha alábecsülöm a cég aprólékosságát.
Az elismert memóriagyártó nagyvállalat, a Micron három évvel ezelőtt öt kis reklámfilmben mutatta be a szilárdtest-meghajtók, ismertebb nevükön SSD-k előnyeit a merevlemezekkel szemben. A filmek akkor nem örvendtek kimagasló népszerűségnek, feltehetően a mozgó alkatrészt nem tartalmazó meghajtók akkori magas ára és maximális tárkapacitásuk kicsinysége miatt. (Az összehasonlítás kedvéért: 2008-ban egy 64 GB-os szilárdtest-meghajtó átlagosan 300 ezer forintba került, ma 30-ba.)
A kisfilmek a már jól bevált receptet alkalmazzák: egy-egy élettelen tárgyat személyesítenek meg, pontosan úgy, ahogyan azt az Apple tette a Get a Mac reklámkampányában.
A kedvenc videóm a két adattároló eszköz közti teljesítménybeli különbséget veszi górcső alá:
Mint azt Twitter-követőim bizonyára tudják, augusztus végén kilencedmagammal egy nagyszabású négynapos kiránduláson vettem részt a Tátrában. Bálint, Encsi, Gabi, krys, Moncs, Rudi, Verka és XT társaságában grilleztünk, másztunk hegyet, vagy épp csak hülyültünk.
És akkor a részletek röviden: Monccsal, Rudival és Krisztivel délután fél 7 körül pattantunk autóba. Két órás utunk végén még egy kicsit megvárakoztattak minket, de aztán nem sokkal 9 előtt azért csak elindult a buli.
Volt medencében fürdéses lehetőség, amit a társaság nagy része igénybe is vett. Zenékből sem volt hiány: Pepe kezdte a mókát, de játszott még a Baali & Dava páros, egy exkluzív, csak-itt-csak-most liveacttel eljött Barni is, a sort pedig Rotate zárta. Mint az minden házibulin lenni szokott, itt sem hiányozhatott az erősen alkoholtartalmú italok ipari mennyiségű felvonultatása, amiből én sofőri tevékenységeim ellátása miatt most kimaradtam.
A justnetman.com szerkesztője a videó mellett néhány képet is készített, melyek a Flickrön tekinthetőek meg.
Juditnak ezúton is köszönjük a meghívást, és boldog születésnapot kívánunk!
A blog történetének egyik leghosszabb című posztjában szeretném megosztani (nem csak) az általános iskolás osztálytársaimmal a tegnapi, 2009. február 21-i osztálytalálkozónkon készült videót és képeket. Íme:
Köszönet Évinek, hogy megszervezte a talit, és a jelenlévőknek, hogy el tudtak jönni. Némelyikőtökkel öt éve nem találkoztam. Jó volt újra látni az arcokat!
