justnetman

The Case of the Coffee Smart Cover

Mon, 09 Apr 2012 14:56:30 +0200

The Case of the Coffee Smart Cover:

A kávé és a Smart Cover csodás találkozása. A végeredmény gyönyörűen mutat a fehér iPad mellett.

Retina kijelzős grafikák a weben

Tue, 27 Mar 2012 22:14:38 +0200

Retina kijelzős grafikák a weben:

Zsolt alkotott egy egyszerű jQuery megoldást képeink Retina felbontású változatainak kiszolgálására az új iPad felé.

Wozniak dizájnereit is perelte az Apple

Tue, 22 Nov 2011 19:00:00 +0100

Nagy port kavart az Apple tavaszi Samsung ellen benyújtott, szabadalomsértésről szóló kereseti kérelme, melyben kifogásolták, hogy a Samsung termékei túlságosan hasonlítanak a sajátjaikhoz, első ránézésre egy Apple termék látszatát keltik, használatuk egy gyengébb minőségű Apple készülék érzetét adja.

Walter Isaacson Steve Jobs-ról írt hitelesített életrajzából kiderül azonban, hogy nem ez volt az első ilyen eset a cupertino-i cég történetében.

Az Apple társalapító, Steve Wozniak 1985-ben azt a frogdesign nevű grafikai stúdiót kérte meg egyik találmányának, az univerzális távirányító megjelenésének megalkotására, ahol az akkori Apple termékek megjelenésének tervezése is zajlott.

Amikor Steve Jobs egyszer ellátogatott a stúdióba, meglátta a távirányító terveit az asztalon. Fenyegetőzve kérte a stúdiót, hogy fejezzék be az együttműködést Wozzal, ugyanis az Apple-lel kötött szerződésük egyértelműen kimondja, az övékén kívül más számítástechnikai terméket nem tervezhet a német tulajdonban lévő grafikai stúdió.

A Wall Street Journal megkérdezte Jobs-ot azt illetően, miért bánik így régi jóbarátjával, Wozniakkal, mire Jobs:

Nem akarjuk grafikai nyelvezetünket más termékeken látni. Woznak is meg kell találnia saját forrásait, nem élhet az Apple-éiből. Vele sem bánhatunk másként.

A Samsung az Apple egyik legnagyobb beszállítója. A flash alapú adattárolóktól kezdve a különböző vezérlőkön át a kijelzőkig meglehetősen sok megoldásuk kerül bele az Apple termékbe, mégis szemrebbenés nélkül perelte be őket a cupertino-i vállalat. Isaacson sikerkönyve rávilágít az indokra: az egyéniség megőrzése minden üzleti szempontnál fontosabb.

Ennyit a mobil Flash-ről…

Wed, 09 Nov 2011 21:25:00 +0100

Amikor az Apple 2007. nyarán Flash támogatás nélkül dobta piacra az iPhone-t, mást sem lehetett hallani a termékről, mint hogy enélkül a képesség nélkül halálra van ítélve. Három évvel később, az iPad megjelenésekor maga az Adobe indított lejáratókampányt az Apple ellen a mobil eszközeik Flash támogatásainak hiányát kifogásolva. Mindeközben a konkurens gyártók sorra jelentették meg a Flash-képes — és ennek köszönhetően az iPhone-éhoz képest drasztikusan kevesebb akkuidővel rendelkező — telefonjaikat.

Steve Jobs a 2010. eleji nyilvános levelében részletesen összefoglalta, miért nincs és soha nem is lesz Flash támogatás az iOS eszközökön, miért nem való a technológia egy mobil eszközbe. Ez senkit nem érdekelt, az emberek Flash-t akartak az iPhone-ba, az Adobe pedig továbbra is az Apple-t hibáztatta.

(Vágás.)

2011. november 9. Az Adobe a mobil eszközökön futó Flash bukását beismerve beszünteti annak fejlesztését.

Néhány kérdés a könyv- és nyomdaiparról

Wed, 02 Nov 2011 20:02:00 +0100

Ha egy könyvnek van elektronikus változata, a fizikai könyv megvásárlásával miért nem ingyenes annak letöltése?

Nyilvánvaló, hogy jobb kétszer keresni egy könyvön, mint egyszer, de végső soron az ember — az én értelmezésem szerint legalábbis — a tartalomért fizet. Mivel a fizikai könyvvásárlással a tartalom mellett a papírért, a nyomdai és logisztikai munkálatokért is fizettem, miért ne kaphatnám meg a tartalmat, csak és kizárólag a tartalmat költség nélkül egy más formában is?

Egyedül vagyok a véleményemmel, miszerint ez alapvető lenne?

Egyedi iPhone webclip ikon készítése

Mon, 03 Oct 2011 15:17:00 +0200

A napokban készítettem egy saját iPhone ikont a CIB internet bankjának mobil felületéhez, amivel kapcsolatban többen kérdezték, hogyan lehet azt ténylegesen ikonként beállítani. Íme.

Arról, hogy az iPhone és iPad ikonoknak milyen paraméterekkel és méretekkel kell rendelkezniük, nem írok, az Apple idevágó dokumentációja ugyanis tökéletes olvasmány a témában.

Miután elkészültünk az ikonnal, mentsük ki PNG formátumba és nevezzük el. A neve legyen

apple-touch-icon.png, ha szeretnénk, hogy a telefon rátegye az iPhone ikonokra jellemző csillogós színátmenetet,
apple-touch-icon-precomposed.png, ha nem szeretnénk ilyet.

A CIB ikon esetében ez utóbbi lesz a nyerő.

Következő lépésként töltsük fel valahová (például saját szerverre) az ikonfájlt. A CIB ikon esetében ez a lépés ugyebár elhanyagolható, használhatjuk a Dribbble szerverein lévőt.

Ezután mentsük el Drew McLellan könyvjelzőjét a böngészőnkbe. Ez lesz az, ami majd hozzárendeli az ikonunkat a kiszemelt weblaphoz. Amennyiben az ikonfájlunk a -precomposed végződést viseli, ügyeljünk arra, hogy a könyvjelzőt módosítanunk kell, s az apple-touch-icon szövegrészt annak minden előfordulásánál apple-touch-icon-precomposed-ra kell cserélnünk.

Ha ezzel megvagyunk, szinkronizáljuk rá a telefonunkra a könyvjelzőt, majd a kiszemelt weblapot meglátogatva nyissuk meg azt. Miután megadtuk neki az ikonunk webes elérhetőségét, mentsük el az oldalt a telefon képernyőjére, s élvezzük új ikonját.

Magyar Posta

Wed, 31 Aug 2011 01:02:00 +0200

Egyébként vannak rendes postai dolgozók, el kell mondjam. A Magyar Posta nem csak a nyugdíjkorhatárt erősen közelítő, életkedvüket még a rendszerváltozás előtt elvesztő, férfit meztelenül az utóbbi harminc évben csak képeken látó, és ezt arcukon egyáltalán nem titkoló hölgyekből áll.

Tegnap például egy csomagot adtam fel. Sima „rövid piros” kísérőlevelet töltöttem ki hozzá. Odamentem a csomagátvevő pulthoz, ahol a fiatal srác (!) egyből elárulta, ha ezzel adom fel, drágább lesz, mint ha Start csomagként adnám fel, ráadásul ez utóbbinak számos előnye is van: a címzett két napon belül megkapja, kérhetek díjmentes email értesítést és kétszer próbálják meg kézbesíteni. Mire ezt végigmondta, már a kezemben is volt egy ehhez szükséges, ún. „hosszú piros” kísérőlevél.

Kitöltöttem, fizettem, megköszöntem a segítséget és a tájékoztatást olyan szolgáltatásokról, amikről eddig azt sem tudtam, léteznek. Több mint elégedett voltam a szolgáltatással.

Ennyin múlik.

Néhány szó az iPhone 4 videózáskori hangrögzítéséről

Sat, 30 Jul 2011 20:22:00 +0200

A tegnap esti Markus Schulz bulin közel kétórányi videóanyagot készítettem. Amikor visszanéztem őket, észrevettem, hogy néhány résznél elment a hang. Felhangosítva azokat a részeket feltűnt, hogy valójában csak lehalkultak.

Az Apple az iPhone negyedik verziójában valami belső technikai malőr miatt felcserélte a telefon alján található hangszórót és mikrofont, így a korábban bal oldalon elhelyezkedő hangszóró immáron a jobboldalra került, helyét pedig az eddig jobbra lévő mikrofon vette át.

Mindenki, aki fogott már a kezében iPhone 4-et és videózni is próbált vele, tudja, hogy úgy fogni a telefont jobb kézben — azaz a lehető legkényelmesebb, leginkább videózás-kompatibilis módon —, hogy ne takarjuk le a készülék alsó mikrofonját, gyakorlatilag lehetetlen. Éppen ezért én az összes többi lehetséges módon meg szoktam fogni a telefont, amivel nincs is gond mindaddig, amíg a kezem az alsó mikrofont és a kamerát el nem takarja.

Gondoltam én.

Egészen a mai napig, amíg meg nem találtam ezt az írást. A valóság ugyanis az, hogy erre az ergonómiai problémára Apple-ék már jóval korábban felfigyeltek, ezért a videózáshoz nem is a készülék alján található mikrofont használja az iPhone, hanem a jack csatlakozó melletti, telefonáláskor csak zajszűrésre használt „másodlagos” mikrofont.

Vannak helyzetek, amikor még így, többéves Apple felhasználóként is rájövők, néha alábecsülöm a cég aprólékosságát.

Micron reklámfilm: SSD és merevlemez

Sat, 04 Jun 2011 12:31:00 +0200

Az elismert memóriagyártó nagyvállalat, a Micron három évvel ezelőtt öt kis reklámfilmben mutatta be a szilárdtest-meghajtók, ismertebb nevükön SSD-k előnyeit a merevlemezekkel szemben. A filmek akkor nem örvendtek kimagasló népszerűségnek, feltehetően a mozgó alkatrészt nem tartalmazó meghajtók akkori magas ára és maximális tárkapacitásuk kicsinysége miatt. (Az összehasonlítás kedvéért: 2008-ban egy 64 GB-os szilárdtest-meghajtó átlagosan 300 ezer forintba került, ma 30-ba.)

A kisfilmek a már jól bevált receptet alkalmazzák: egy-egy élettelen tárgyat személyesítenek meg, pontosan úgy, ahogyan azt az Apple tette a Get a Mac reklámkampányában.

A kedvenc videóm a két adattároló eszköz közti teljesítménybeli különbséget veszi górcső alá:

A teljes sorozat elérhető a YouTube-on.

Életem első siklórepülése

Sat, 28 May 2011 19:30:00 +0200

Pontosan egy héttel ezelőtt, május 21-én, a gödöllői reptéren történt, hogy egy kisebb, ám annál barátibb társasággal siklóernyőzésre adtuk a fejünket. Többen közülünk életében először csinált ilyet — én is —, s be kell vallanom, nem éreztem magam teljesen biztonságban, amikor a lábam alatt közel 300 méterre volt a föld, de az élmény ennek ellenére valami hihetetlen jó. István szavaival élve olyan, mintha Google Maps-et néznél, csak élőben. :)

Az eseményen természetesen fotográfiák is készültek, alább pedig amatőr videóbeszámolóm tekinthető meg.

A repülés nem jöhetett volna létre a Felhőút nélkül, így nekik külön köszönet jár, én személy szerint pedig mindenkinek ajánlom, legalább egyszer próbálja ki, milyen siklóernyőn repülni. Felejthetetlen élmény.

Ingyen vihető könyvek (Frissítve!)

Thu, 28 Apr 2011 00:10:00 +0200

Felgyülemlett itthon néhány könyv, aminek én már nem látom hasznát. Antik darabok, mind-mind szakmai irodalom, amiket régebben gyakorta lapoztam fel, ma már feleslegesek. Az egyiket még Halasi Zsolttól kaptam, amikor ő is hasonló okok miatt vállt meg egy raklapnyi könyvétől.

~~Szóval most ezek mind elvihetőek tőlem, méghozzá nulla forintért. Ha szükséged van valamelyikre, dobj egy emailt, s megbeszéljük.~~

Frissítés: Gyurcsó Viktóriától, a Modart Művészeti és Divatiskola titkárától e írás eredeti megjelenése után pár órával ezt az érdeklődő levelet kaptam:

A munkahelyem[en] […] a diákok nagy hasznát vennék az ilyen jellegű könyveknek. […] Sajnos az iskolai könyvtár könyvállománya igen csekély, és nagyon szívesen fogadunk mindenféle segítséget — így ha még nem volt jelentkező, mi nagyon örülnénk a könyveknek.

Viktóriával ma, május 4-én találkoztam, a könyveket így hamarosan a francia központú divatiskola könyvtárában találják majd az érdeklődő diákok.

Sorbanállós Apple bohóckodás

Fri, 25 Mar 2011 17:18:14 +0100

Az Apple marketing gépezete, mint ahogyan azt a vállalat már többször bizonyította, remekül működik. Néha olyannyira jól, hogy embereket kényszerítenek többnapos ébrenlétre, sorbanállásra egy mobiltelefonért vagy éppen egy táblaszámítógépért. Bár tény, hogy az ilyen embersorok remekül mutatnak a fényképeken, amiket az Apple nagy büszkén mutogat is, mégis egy alapvető probléma van vele.

A legtöbb magyar Apple Kiemelt Viszonteladó (Premium Reseller) már jelezte azon ügyfeleinek, akik előrendelték a ma este itthon is debütáló iPad 2-t, hogy előrendelésüket semmisnek tekintik, s azok fognak csak kapni a termékből, akik a boltjaik előtt sorbanállnak érte.

Most komolyan?!

Nem a viszonteladókat hibáztatom, ők csak azt teszik, amire az Apple kötelezi őket, na de hogy az anyacégnek fontosabb a marketingláz, a hype, mint az ügyfeleik bizalma, azt nem tudom felfogni. A koncepció szerint ugyanis aki ma kitalálja, hogy szeretne iPadet, s beáll a sorba érte, előnyösebb helyzetbe kerül, mint aki végignézte Steve Jobs előadását, s már a bejelentés napján izzadó tenyérrel adta le rendelését.

Mindez a bohóckodás — a szokásos titkolózással együtt — persze csak azt eredményezi, hogy az emberek percenként telefonálnak minden Apple viszonteladóhoz iPad 2 ügyben, ahelyett, hogy várnának nyugodtan a termékre, hiszen mégis csak egy elektronikai eszközről beszélünk, aminek birtoklása vagy nem birtoklása nem létkérdés.

Érdekes módon a magyar felhasználókat — akik általában a legapróbb nemtetszésüket is harsogva fejezik ki — ez teljesen hidegen hagyja, s bőséggel nyelik a rózsaszín vattacukrot.

(Fotó: Ben Dodson)

Svájci tapasztalatok

Thu, 24 Mar 2011 16:12:00 +0100

Úgy hozta a sors, hogy a hétvégét egy vakációval egybekötött üzleti út keretében Svájcban töltöttem.

A vonatút mint olyan

A kaland a Keleti pályaudvaron kezdődött, ahonnan egyenes járat közlekedik Svájc legnagyobb városába, Zürich-be. Az út a legjobb esetben is hosszabb fél napnál, így aki úgy dönt, hogy vonattal utazik Svájcba, célszerű az utazást egy esti, úgynevezett EuroNight vonattal kivitelezni, ahol fekvőhelyes és hálókocsik is rendelkezésre állnak.

Ami azt illeti, nekem odafele fekvőhelyes kocsi jutott, amiben kicsi és kényelmetlen ágyak találhatóak, azok viszont nagy számban, esetemben hatdarabos mennyiségben. A hazafele úthoz már a drágább, ám nagyságrendekkel kulturáltabb hálókocsit vettem igénybe. Egy ilyen fülke saját mosdóval rendelkezik, törölközővel, narancslével, ásványvízzel. Mindemellett az utaskísérő megkérdezi, mikor kéred a reggelit. A fekvőkocsiban adott croissant helyett itt egy darab ún. háromszögszendvics a reggeli, ill. narancslé és kávé vagy tea. A hálófülke legfeljebb három ággyal rendelkezik.

Helyi közlekedés

Zürich-be érve megcsodáltam a gigantikus méretű, 1847-ben épült pályaudvart, ahol nekem a három szint közül a legalsóra kellett mennem, hogy onnan egy emeletes vonaton továbbutazzam Winterthur városába. A sima másodosztályú személyvonatban ülve elgondolkodtam azon, vajon mikor lesz Magyarországon ehhez hasonló színvonal első osztályon…

Svájcban minden tömegközlekedési eszközön páratlanul zseniális utastájékoztatással találkoztam. A vonat az összes megállónál megjelenítette, mire lehet átszállni, de a trolibuszon is ez volt a helyzet. Először jártam az országban, mégis el tudtam jutni a célállomásig, pedig még a német nyelvet sem beszélem.

Mint a buszozás nagy ellensége, nagyon szimpatikus volt, hogy az autóbuszok Svájcban csak helyi közlekedésre, ill. a vasútállomáshoz való eljutásra használatosak, nem száz kilométeres távok megtételére. (Az „autóbuszpótló vonat” kifejezés is bizonyára csak itt Kelet-Közép-Európában létező — valljuk be, eléggé elcseszett — kifejezés.)

Ami az autózást illeti, a svájci ember nyugodt sofőr, aki átengedi a gyalogost a zebrán, megáll a pirosnál, és nem dudál eszeveszettül, ha véletlenül valami nem úgy történik, ahogy eltervezte. Más világ.

Többnyelvűség

Ami felett nem tudtam napirendre térni, az a Svájcban beszélt nyelvek száma. Bár az ország területének legnagyobb részén németül beszélnek, a nyugati oldalon mégis a francia, délebbre az olasz a beszélt nyelv, néhány helyen pedig a rétoromán nyelvjáráscsoport különböző nyelveit, leginkább a romanst használják. Svájc hivatalos nyelve tehát ez a négy, azaz négy nyelv. (A papírpénzen mind a négy nyelven fel van tüntetve minden.)

Kiakasztó számomra, hogy egy országban több mint egy nyelv a hivatalos. Annak ellenére, hogy Svájc a világ egyik leggazdagabb, leginnovatívabb országa, nem biztos, hogy szeretnék olyan helyen élni, ahol a saját országomban előfordulhat, hogy nem értem, mi van kiírva a közlekedési táblára. :)

Summa summarum

E két nap alatt Svájccal kapcsolatban nagyszerű benyomásaim támadtak. Egy olyan országnak tűnik, ahol látszólag minden működik, s minden jól működik. Bízom benne, hogy lesz még lehetőségem elutazni az országba.

"A közismert producerek sorra adják ki a vocal dalokat. Szerintem ez a műfaj a zenéről szól, nem az..."

Thu, 03 Feb 2011 23:20:00 +0100

“A közismert producerek sorra adják ki a vocal dalokat. Szerintem ez a műfaj a zenéről szól, nem az énekről. A vocal könnyen fogyasztható, gyorsan emészthető, de nem táplálja a szellemet. Zenei gyorskaja. Tudom, változik a műfaj, ezt kívánja a piac, ezt szeretik a tömegek, de hol marad az utazás, az eufória, az érzelmek teljes spektrumának bemutatása?”

- Colbee szavai 2008-ból a vokális trance zenékről. Mennyire igaz!

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok!

Fri, 24 Dec 2010 18:01:00 +0100

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok!

Gusto Burger & Cafe

Sat, 18 Dec 2010 16:15:00 +0100

Két napja nyitotta meg kapuit Budapest belvárosában az első magyar tulajdonú gyorsétterem. Mivel az étterem kísértetiesen közel található a munkahelyemhez, napi szinten sétáltam el a készülőben lévő bolthelyiség előtt, sokáig nem tudván, mi lesz ott.

Amint azonban megnyitott a Váci u. 27. szám alatt található Gusto gyorsétterem, betértem megkóstolni néhány ételt. Elsőként a Grill saláta került terítékre, ami bár kisebb, mint a McDonald’s-ben kapható, a maga ezer forintos árával olcsóbb is kicsit, de ami a legfontosabb, lényegesen finomabb. A salátában és a csirkehúsban érezni a frissességet, a zamatot, s hogy nem fél nap hűtőben töltött idő után mikrózták meg.

Ma reggel a kis hamburger menü vált áldozatommá (lásd a képet), amiben sajnos csalódnom kellett: a szendvics eléggé semmilyen ízű, az üdítő tényleg kicsi, s bár a krumpli nem hasábburgonya — ami pozitív —, hanem sült krumpli szeletek, ettől függetlenül az ízvilága messze elmarad a konkurens éttermek ízeitől.

Ami az árakat illeti, e tekintetben a Gustóra nem igazán lehet panasz. Nem olcsók, de nem is drágábbak a konkurenciánál. Szinte mindenből kérhető kis és nagy menü, ill. csak a szendvics is, és az elvitelre való igényem sem lepte meg őket, bár tény, hogy nagy szatyrot nem tudtak adni.

A személyzeten még erősen látszott, hogy ez az első néhány napjuk. A gyorséttermiségből éppen csak a gyors jelzőt nem sikerült tartani, amikor is tíz percet kellett várnom a salátámra, de mivel most nyitottak, elnéztem.

Ami mellett viszont nem tudok szó nélkül elmenni — jó értelemben —, az a vállalat arculata. Már amikor még csak készülőben volt a helyiség, tisztán látszott a logóból, hogy valami szokatlanul igényes arculata lesz, ami a magyar mindennapokban számomra üdítően hatott. Kíváncsi lennék, kik követték el, mert tényleg tetszetős.

Összességében pozitívan értékelem, hogy a gyorséttermi piacra végre egy magyar cég is betört, s hogy mindezt igényesen tette.

Kiegészítés: E bejegyzés publikálása után még tettünk egy tartalmas kört a Gustóban Andrissal és Fannival, ezért fontosnak éreztem megírni még néhány dolgot.

Megkóstoltuk az itallapon White Coffee néven feltüntetett fehér kávét, ami leginkább a tejeskávét jelenti némi plusz adalékkal, amit nekünk nem sikerült identifikálnunk, mindenesetre a négyszáz forintos ital finom volt. Bevállaltuk a hasábburgonyát, a csirkés, ill. a zöldpaprikás-sajtos „nuggets”-eket is, melyek mindegyikén érződött, hogy azok nem pépből, hanem közvetlenül burgonyából, húsból készültek.

A helyet továbbra is ajánlom mindenkinek, aki szereti a gyorséttermeket, vagy éppen csak kíváncsi, milyen az, amikor egy ilyen helyen nem félig műkaját tesznek a tányérra.

Tok manifesztó

Mon, 01 Nov 2010 08:21:00 +0100

Jónéhány ismerősömet sikerült már az őrületbe kergetnem a különböző elektronikus kütyük eszeveszett tokokba való bugyolálását ellenző gondolkodásmódommal, amikor ők boldogan mesélték, mennyire zseniális tokot vettek épp a telefonjukra, laptopjukra, médialejátszójukra, bármijükre. Mivel az utóbbi időben ez a Twitteren is többekben mély nyomot hagyott, leírom hát kicsit részletesebben, mit gondolok a témában.

Mi a tok?

A tok a Magyar Értelmező Szótár definíciója szerint nem más, mint egy tárgy számára készült, annak védelméül, hosszabb ideig használaton kívül tartására való tartó. Az alábbiakban tok alatt az elektronikus eszközökhöz, legfőképp mobiltelefonokhoz, mobilszámítógépekhez készült tokokat értem.

Mire nem való a tok?

Tisztázzuk. A tok szerintem nem való arra, hogy állandóan a készüléket takarja, mániákusan védje azt, a felhasználói értékét a legtöbb esetben ezzel rontsa, bizonyos funkciókat korlátozzon, miközben azt használjuk. Átlagfelhasználás esetén legalábbis nincs erre szükség, minimális odafigyeléssel elkerülhetjük, hogy telefonunk kiessen a kezünkből, laptopunk az ölünkből, asztalunkról, így nincs szükség védőtokra sem. Kivéve persze, ha az építőiparban dolgozunk, mondjuk.

Mire való a tok?

Én személy szerint két élethelyzetben látom értelmét egy toknak: Ha védi a terméket, amikor nem figyelek rá, nem használom, ill. ha védelmet nyújt bizonyos ritka szituációkban, amikor az tényleg különös törődést kíván. Előbbiről van szó például, amikor a mobilszámítógépemet elrakom a hátizsákomba, utóbbiról, amikor a telefonommal egy fülledt, táncoló emberekkel teli szórakozóhelyen készítek videót.

Előny

Ha tok nélkül hordjuk eszközeinket, kétségkívül előny, hogy azok valós formatervét látjuk, pontosan úgy, ahogy a designer azt megálmodta. Nekem például nem lenne szívem az Apple zseniális formatervezője, Jony Ive által alkotott iPhone-t egy tokba rakni, hogy ne lássam, milyen szép, miközben használom. (Az ördög másik találmánya, a gusztustalan kijelzővédő fólia meg, mondanom sem kell, még nagyobb tabu.)

Sok esetben a tok nélküli használat nagyobb szabadságot is ad, erre ismét az iPhone-t tudom példaként hozni: Az Apple által forgalmazott Bumper nevű iPhone 4 tok például pont annyira takarja el az eszköz minijack csatlakozóját, hogy abba így már csak a gyári Apple fülhallgató fér bele.

Kockázat

A tok nélkül tartott telefon egy esetleges esésnél károsodhat, teljesen tönkremehet, a használat közben nem tokban hordott laptop egy véletlen esésnél szintúgy súlyosan károsodhat, bár ezeknek nagyon kicsi az esélye, különösképpen, ha odafigyelünk rájuk.

Végszó

Ha mindenképpen védeni szeretnénk eszközeinket, vásároljunk könnyen levehető és felrakható tokot, amit használaton kívül vagy a fentebb leírt speciális szituációban tudunk használni. Én is így tettem.

Az elektronikus eszközök nem tokban való használatra vannak tervezve, ne használjuk őket abban.

ManDroid

Tue, 07 Sep 2010 11:15:00 +0200

A ManDroid egy a közelmúltban indult, eredetileg amerikai koncepció magyarítása céljából létrejött blogalapú profilgaléria. A magyar világháló neves geekjeiről és nördjeiről, avagy számítógépekkel az egészséges mennyiségnél lényegesen többet foglalkozó és erre büszke emberekről derül ki az oldalon, milyen hardvereket, szoftvereket használnak napi munkájukban, gép előtt töltött perceikben, ill. ha semmi nem szabna határt, milyen gépet, gépeket nyüstölnének.

A honlap megalkotója, Balázs keresett meg néhány hete a kéréssel, írjam már le pár mondatban, mit használok. Megtettem. Nem lett rövid, de akit tényleg érdekel, a ManDroid.hu oldalán megtekintheti a profilomat.

(Fotó: csibar)

justnetman.com

Thu, 19 Aug 2010 20:35:00 +0200

A blog történetének első költözése zajlott le az elmúlt napokban. A következő néhány sorban leírom a változásokat, tapasztalatokat, Wordpress blogmotorról Tumblrre való költözéssel kapcsolatos élményeimet.

A Tumblr mint blogmotor

Az elmúlt években soha nem látott ütemben növekedett a népszerűsége ennek a microblogging szolgáltatásnak. Ennek oka valószínűleg — a Twitterhez hasonlatosan — az egyszerűségében rejlik. Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy a Wordpress-szel ellentétben a Tumblr egyfajta közösségi hálóként is működik: mi írjuk a saját naplónkat, amit más Tumblr tagok követhetnek, az írásainkat egy kattintással átvehetik, s megoszthatják saját blogjukban, de kedvelhetik is írásainkat. Ezen hasznos tulajdonságok egész sora, meg a tény, hogy elegem lett a Wordpress-ből vezettek el végül a döntéshez: térjünk át Tumblrre!

Ami lett, ami maradt és ami eltűnt…

A legszembetűnőbb változás talán a doménnév. Kibújva a netman.sk bugyrából, s örökre elfelejtve, magunk mögött hagyva a .sk végződésű címet a blog mostantól a justnetman.com cím alól érhető el. Ennek megfelelően az RSS csatorna (Mi az az RSS?) elérhetősége is változott. Mostantól a feeds.feedburner.com/justnetman lesz az alapértelmezett, s bár a régi címek is működnek még egy darabig, kérnélek Titeket, iratkozzatok fel/át az újra.

Meg kell említenem azt is, hogy bár a régi naplóból jónéhány bejegyzést átemeltem az újba, annál többet azok professzionalitásának hiánya miatt kihagytam. A hozzászólás lehetőségét a közösségi hálók és a Twitter egyre népszerűbb jelenléte miatt jobbnak láttam száműzni a blogból — ami így a definíció szerint már nem is igazi blog — cserébe viszont lett egy kedves Tetszik gomb a bejegyzések mellett, amivel azonnal meg is oszthatjuk az írást Facebookos ismerőseink közt.

Az oldal sablonja a két kezem munkája, s a cél a lehető legnagyobb minimalizmus elérése volt, ezzel ösztönözve magamat is arra, hogy tényleg tartalmas bejegyzéseket írjak. :)

Konklúzió

Összességében elégedett vagyok a Tumblr nyújtotta szabadsággal és sokoldalúsággal, bár halkan megjegyzem, a posztok importálása nem volt egyszerű, ezen a területen lenne még hová fejlődni.

Remélem, tetszik a blog új koncepciója. Ha igen, nyomj egy lájkot!

Harmincöt esztendő

Sat, 10 Jul 2010 17:17:00 +0200

Elmesélek nektek valamit.

1975-öt írunk, hétfő reggel van. Egy kis felvidéki faluban a tizenkét éves Ági leány épp az iskolába igyekszik. Akkor még nem tudja, de erre a hétfő reggelre élete végéig emlékezni fog. Ma kapnak levelezőtársat. Ági egy kárpátaljai magyar kislány, Erzsi címét kapja. Hazaérve Ági boldogan meséli anyukájának, mi történt az iskolában, majd még azon a héten levelezni is kezd Erzsivel.

A két kislány, annak ellenére, hogy a köztük lévő távolság közel 400 kilométer, nagyon rövid idő alatt nagyon sok mindent tud meg egymásról, kapcsolatuk igazán bensőségessé válik. A nyolcvanas évek elején járunk, mikor a leveleken túl már ajándékokat is küldenek egymásnak, javarészt olyan dolgokat, amik az egyik országban beszerezhetőek, a másikban nem, vagy csak nehézkesen. Így lesz Áginak többek között lemezjátszója abban az időben, mikor még egy ilyen eszközért egyhavi fizetést kellett kifizetni.

A két kislányból szép lassan két felnőtt, Ágiból eladónő, Erzsiből tanárnő lesz. Mindketten férjhez mennek, de a levelezéssel nem hagynak fel. Erzsinek egy fiú, majd egy lánygyermeke is születik, Ági egy fiúgyerek édesanyja.

A hosszú múltra visszanyúló levelezés 1992 környékén, a Szovjetunió felbomlása után szakad meg a levelek kézbesítésének hiánya miatt.

Vágás.

Egy átlagos, kissé hűvös szombati nap van, valamikor 2007-ben. Ági ilyenkor délig dolgozik. Munkából hazaérve általában a tévékészülék mellett teszi-veszi a dolgait. Ezen a napon is így történt. A helyi csatornán egy találkaszervező műsor megy, benne két barátnővel, akik 20 éve nem látták egymást. Áginak azonnal eszébe jut saját sorsa, benne Erzsivel, akiről immáron több, mint tizenöt esztendeje nem tud semmit.

Számítógépet ragad, hogy valami jelet, információt, egy kis morzsát, bármit találjon. És talál. Egy újságcikkre bukkan a kis ukrán falu középiskolájának ballagásáról, benne Erzsivel mint osztályfőnökkel. Áginak sem kell több, felkeresi emailben a szerkesztőséget a helyi iskola telefonszáma után érdeklődve.

Megvan a szám. Kicsöng.

— Tessék, Erzsébet.
— Szia, itt Ági.
— Kicsoda?
— Ági, Szlovákiából.
— Úristen!

Mindkettőjük szeme könnybe lábad, miközben életükben először hallják egymás hangját, így, sokszáz kilométer távolságból, 35 év után.

Hosszas beszélgetés után emailcímet cserélnek, hogy levelezésüket modern módon folytassák. Itt derül ki, hogy életútjaikban több a hasonlóság, mint eddig gondolták. Még gyermekeik is ugyanabban a városban, Budapesten élnek.

Már két éven át küldözgetik egymásnak az elektronikus leveleket, mikor Erzsi meghívást kap egy ‘pesti továbbképző tanfolyamra. Itt a lehetőség, végre találkozhatnak!

Sok-sok email és telefonhívás árán végül 2010 egy nyári délutánján, 35 év után végre összejött a találkozó, amiről lehet, sosem gondolták, hogy egyszer össze fog.

Tudjátok, mindezt miért meséltem el? Mert Ági az édesanyám.

Ez a bejegyzés megjelent a mefiblog vakációs kiadásában is vendégírásként.