Nagy port kavart az Apple tavaszi Samsung ellen benyújtott, szabadalomsértésről szóló kereseti kérelme, melyben kifogásolták, hogy a Samsung termékei túlságosan hasonlítanak a sajátjaikhoz, első ránézésre egy Apple termék látszatát keltik, használatuk egy gyengébb minőségű Apple készülék érzetét adja.
Walter Isaacson Steve Jobs-ról írt hitelesített életrajzából kiderül azonban, hogy nem ez volt az első ilyen eset a cupertino-i cég történetében.
Az Apple társalapító, Steve Wozniak 1985-ben azt a frogdesign nevű grafikai stúdiót kérte meg egyik találmányának, az univerzális távirányító megjelenésének megalkotására, ahol az akkori Apple termékek megjelenésének tervezése is zajlott.
Amikor Steve Jobs egyszer ellátogatott a stúdióba, meglátta a távirányító terveit az asztalon. Fenyegetőzve kérte a stúdiót, hogy fejezzék be az együttműködést Wozzal, ugyanis az Apple-lel kötött szerződésük egyértelműen kimondja, az övékén kívül más számítástechnikai terméket nem tervezhet a német tulajdonban lévő grafikai stúdió.
A Wall Street Journal megkérdezte Jobs-ot azt illetően, miért bánik így régi jóbarátjával, Wozniakkal, mire Jobs:
Nem akarjuk grafikai nyelvezetünket más termékeken látni. Woznak is meg kell találnia saját forrásait, nem élhet az Apple-éiből. Vele sem bánhatunk másként.
A Samsung az Apple egyik legnagyobb beszállítója. A flash alapú adattárolóktól kezdve a különböző vezérlőkön át a kijelzőkig meglehetősen sok megoldásuk kerül bele az Apple termékbe, mégis szemrebbenés nélkül perelte be őket a cupertino-i vállalat. Isaacson sikerkönyve rávilágít az indokra: az egyéniség megőrzése minden üzleti szempontnál fontosabb.
Amikor az Apple 2007. nyarán Flash támogatás nélkül dobta piacra az iPhone-t, mást sem lehetett hallani a termékről, mint hogy enélkül a képesség nélkül halálra van ítélve. Három évvel később, az iPad megjelenésekor maga az Adobe indított lejáratókampányt az Apple ellen a mobil eszközeik Flash támogatásainak hiányát kifogásolva. Mindeközben a konkurens gyártók sorra jelentették meg a Flash-képes — és ennek köszönhetően az iPhone-éhoz képest drasztikusan kevesebb akkuidővel rendelkező — telefonjaikat.
Steve Jobs a 2010. eleji nyilvános levelében részletesen összefoglalta, miért nincs és soha nem is lesz Flash támogatás az iOS eszközökön, miért nem való a technológia egy mobil eszközbe. Ez senkit nem érdekelt, az emberek Flash-t akartak az iPhone-ba, az Adobe pedig továbbra is az Apple-t hibáztatta.
(Vágás.)
2011. november 9. Az Adobe a mobil eszközökön futó Flash bukását beismerve beszünteti annak fejlesztését.
Ha egy könyvnek van elektronikus változata, a fizikai könyv megvásárlásával miért nem ingyenes annak letöltése?
Nyilvánvaló, hogy jobb kétszer keresni egy könyvön, mint egyszer, de végső soron az ember — az én értelmezésem szerint legalábbis — a tartalomért fizet. Mivel a fizikai könyvvásárlással a tartalom mellett a papírért, a nyomdai és logisztikai munkálatokért is fizettem, miért ne kaphatnám meg a tartalmat, csak és kizárólag a tartalmat költség nélkül egy más formában is?
Egyedül vagyok a véleményemmel, miszerint ez alapvető lenne?
A napokban készítettem egy saját iPhone ikont a CIB internet bankjának mobil felületéhez, amivel kapcsolatban többen kérdezték, hogyan lehet azt ténylegesen ikonként beállítani. Íme.
Arról, hogy az iPhone és iPad ikonoknak milyen paraméterekkel és méretekkel kell rendelkezniük, nem írok, az Apple idevágó dokumentációja ugyanis tökéletes olvasmány a témában.
Miután elkészültünk az ikonnal, mentsük ki PNG formátumba és nevezzük el. A neve legyen
apple-touch-icon.png, ha szeretnénk, hogy a telefon rátegye az iPhone ikonokra jellemző csillogós színátmenetet,
apple-touch-icon-precomposed.png, ha nem szeretnénk ilyet.
A CIB ikon esetében ez utóbbi lesz a nyerő.
Következő lépésként töltsük fel valahová (például saját szerverre) az ikonfájlt. A CIB ikon esetében ez a lépés ugyebár elhanyagolható, használhatjuk a Dribbble szerverein lévőt.
Ezután mentsük el Drew McLellan könyvjelzőjét a böngészőnkbe. Ez lesz az, ami majd hozzárendeli az ikonunkat a kiszemelt weblaphoz. Amennyiben az ikonfájlunk a -precomposed végződést viseli, ügyeljünk arra, hogy a könyvjelzőt módosítanunk kell, s az apple-touch-icon szövegrészt annak minden előfordulásánál apple-touch-icon-precomposed-ra kell cserélnünk.
Ha ezzel megvagyunk, szinkronizáljuk rá a telefonunkra a könyvjelzőt, majd a kiszemelt weblapot meglátogatva nyissuk meg azt. Miután megadtuk neki az ikonunk webes elérhetőségét, mentsük el az oldalt a telefon képernyőjére, s élvezzük új ikonját.
Egyébként vannak rendes postai dolgozók, el kell mondjam. A Magyar Posta nem csak a nyugdíjkorhatárt erősen közelítő, életkedvüket még a rendszerváltozás előtt elvesztő, férfit meztelenül az utóbbi harminc évben csak képeken látó, és ezt arcukon egyáltalán nem titkoló hölgyekből áll.
Tegnap például egy csomagot adtam fel. Sima „rövid piros” kísérőlevelet töltöttem ki hozzá. Odamentem a csomagátvevő pulthoz, ahol a fiatal srác (!) egyből elárulta, ha ezzel adom fel, drágább lesz, mint ha Start csomagként adnám fel, ráadásul ez utóbbinak számos előnye is van: a címzett két napon belül megkapja, kérhetek díjmentes email értesítést és kétszer próbálják meg kézbesíteni. Mire ezt végigmondta, már a kezemben is volt egy ehhez szükséges, ún. „hosszú piros” kísérőlevél.
Kitöltöttem, fizettem, megköszöntem a segítséget és a tájékoztatást olyan szolgáltatásokról, amikről eddig azt sem tudtam, léteznek. Több mint elégedett voltam a szolgáltatással.
A tegnap esti Markus Schulz bulin közel kétórányi videóanyagot készítettem. Amikor visszanéztem őket, észrevettem, hogy néhány résznél elment a hang. Felhangosítva azokat a részeket feltűnt, hogy valójában csak lehalkultak.
Az Apple az iPhone negyedik verziójában valami belső technikai malőr miatt felcserélte a telefon alján található hangszórót és mikrofont, így a korábban bal oldalon elhelyezkedő hangszóró immáron a jobboldalra került, helyét pedig az eddig jobbra lévő mikrofon vette át.
Mindenki, aki fogott már a kezében iPhone 4-et és videózni is próbált vele, tudja, hogy úgy fogni a telefont jobb kézben — azaz a lehető legkényelmesebb, leginkább videózás-kompatibilis módon —, hogy ne takarjuk le a készülék alsó mikrofonját, gyakorlatilag lehetetlen. Éppen ezért én az összes többi lehetséges módon meg szoktam fogni a telefont, amivel nincs is gond mindaddig, amíg a kezem az alsó mikrofont és a kamerát el nem takarja.
Gondoltam én.
Egészen a mai napig, amíg meg nem találtam ezt az írást. A valóság ugyanis az, hogy erre az ergonómiai problémára Apple-ék már jóval korábban felfigyeltek, ezért a videózáshoz nem is a készülék alján található mikrofont használja az iPhone, hanem a jack csatlakozó melletti, telefonáláskor csak zajszűrésre használt „másodlagos” mikrofont.
Vannak helyzetek, amikor még így, többéves Apple felhasználóként is rájövők, néha alábecsülöm a cég aprólékosságát.
Az elismert memóriagyártó nagyvállalat, a Micron három évvel ezelőtt öt kis reklámfilmben mutatta be a szilárdtest-meghajtók, ismertebb nevükön SSD-k előnyeit a merevlemezekkel szemben. A filmek akkor nem örvendtek kimagasló népszerűségnek, feltehetően a mozgó alkatrészt nem tartalmazó meghajtók akkori magas ára és maximális tárkapacitásuk kicsinysége miatt. (Az összehasonlítás kedvéért: 2008-ban egy 64 GB-os szilárdtest-meghajtó átlagosan 300 ezer forintba került, ma 30-ba.)
A kisfilmek a már jól bevált receptet alkalmazzák: egy-egy élettelen tárgyat személyesítenek meg, pontosan úgy, ahogyan azt az Apple tette a Get a Mac reklámkampányában.
A kedvenc videóm a két adattároló eszköz közti teljesítménybeli különbséget veszi górcső alá:
Pontosan egy héttel ezelőtt, május 21-én, a gödöllői reptéren történt, hogy egy kisebb, ám annál barátibb társasággal siklóernyőzésre adtuk a fejünket. Többen közülünk életében először csinált ilyet — én is —, s be kell vallanom, nem éreztem magam teljesen biztonságban, amikor a lábam alatt közel 300 méterre volt a föld, de az élmény ennek ellenére valami hihetetlen jó. István szavaival élve olyan, mintha Google Maps-et néznél, csak élőben. :)
Az eseményen természetesen fotográfiák is készültek, alább pedig amatőr videóbeszámolóm tekinthető meg.
A repülés nem jöhetett volna létre a Felhőút nélkül, így nekik külön köszönet jár, én személy szerint pedig mindenkinek ajánlom, legalább egyszer próbálja ki, milyen siklóernyőn repülni. Felejthetetlen élmény.
